Residency Unlimited (RU), New York - 2015

Fabricius Anna munkaterve

Kollektív Emlékezet / Kommunikatív Emlékezet 

(Jan Assmann kifejezése)

Az emlékezet első hallásra valami tisztán belső dolog, egyénhez kötött, székhelye az individuum elméje. Ezzel szemben az emlékezés kultúrája, a kollektív emlékezet kapcsán mindig az a kérdés: Mit nem szabad elfelejtenie a közösségnek? Mi lenne a társadalom ezen és ezen emlékkép nélkül?

Az emlékezés szoros viszonyban van az identitással, a hagyományteremtéssel. A közös tapasztalatok, emlékek, az ezeket felidéző szimbólumok közös cselekvési teret alakítanak ki. A közös szabályok és értékek mellett ez teszi lehetővé, hogy a közösség MI-t mondjon.

New Yorknak, mint helyszínnek sok olyan traumatikus eseménye van a történelemben, mely erős táptalaja a közösségi emlékezetnek, nem csak lokálisan, hanem globálisan egyaránt (világháborús emigránsok, 911).

Kutatásom olyan embercsoportokra, vagy párokra, barátokra fókuszál, akik valamely történettel hozzáraknak a kollektív, vagy kommunikatív emlékezethez, illetve elbeszélésük által mi is mélyebb bepillantást nyerhetünk a történetbe.

Sokszor nagyon nehéz ezekről a traumákról egyedül beszélni, így kísérletet teszek arra, hogy egy verbális improvizációs játék keretében az elbeszélők egymást kiegészítve alkossák meg a törénetet. (Csatolva egy hasonló video, melyben együtt dolgozókat kértem fel, hogy beszéljenek munkájukról. Alkossanak összefüggő mondatokat úgy, hogy felváltva egy-egy szóval egészíti ki a már hallottakat – Az Ésszerű megkérdőjelezi a Szabályszerűt).

Ezzel a játékkal nem csak a közösségi emlékezetet kutatom, hanem a közösségi történetalkotással talán elősegítem egy komplexebb hozzáférését és megértését a történetnek. Maga a játék egy igen erős koncentrációt és egymásrafigyelést igényel, ami még jobban hivatott erősíteni a kollektivitást, egyben a játék oldja a traumatikus emlékezést.

Nem szabad elfelednünk, hogy az Ő történetük a Mi történetünk egyaránt.